A Covid-napló befejező része. Az előzményeket itt, itt és itt olvashatjátok, a teljes Covid-napló sorozatot pedig itt találjátok.
Azt hittem, hogy a betegség maga lesz a legrosszabb, de természetesen tévedtem. A kórokozókat normál esetben - mint ahogy az velem is ez történt - legyőzi az immunrendszer, és hamarosan az egész csak egy gyorsan múló, kellemetlen emlék lesz. A hisztéria, ami az egészet körüllengi, viszont nagyjából százszorosára nagyítja az egész problémát.
Az első visszajelzése annak, hogy az életem egy ideig még nem lesz sétagalopp, egy kontaktomtól érkezett. Történt ugyanis, hogy ez a lány hozzám hasonlóan nem szeret hazudni, letagadni vagy elhallgatni dolgokat, ezért mikor a cége által előírt kötelező orvosi vizsgálaton megjelent (egy nappal a járványügyi megfigyelés lejárta után) és bevallotta, hogy találkozott COVID pozitív személlyel, több kollégája is hisztirohamot kapott, és elmondta mindenféle felelőtlen senkiházinak, amiért elment a - hangsúlyozom, kötelező - vizsgálatra, úgy, hogy már fel volt mentve a kijárási tilalom alól. Mikor ezt elpanaszolta nekem, bosszankodtunk egy sort a dolgon, elkönyveltem magamban hogy a laikusok ezek szerint hajlamosak túlfélteni magukat és a környezetüket, akkor majd ennek tudatában fogok eljárni.
A második intő jel az volt, amikor telefonon felkerestem néhány tanácsért egy volt kolléganőmet, akiről tudtam, hogy márciusban, az első hullám alatt már elszenvedte a fertőzést. Ő hívta fel a figyelmemet rá, hogy bár egészségügyi intézményben dolgozik, és csak úgy mehetett vissza állományba, hogy volt két darab negatív tesztje, ennek ellenére volt, aki nem volt hajlandó vele együtt dolgozni, bemenni a szobájába, vagy együtt enni vele a közös konyhában. Az elmondható, hogy az ottani dolozók közül sem mindenki a szellemtörténet óriása, de azt, hogy járványügyi ismeretekkel is rendelkező emberek úgy kezeljék a saját kollégájukat, mint egy leprást a középkorban, azt azért már kicsit erősnek érzem.
Természetesen nem kellett sok idő, és az én munkahelyemen is kiszivárgott az információ, hogy nem egy mezei Salmonella fertőzés miatt dekkolok otthon, és ahogy már ezek után várható volt, itt is elszabadult a pokol. Bár nálunk az egészségügyi ismeretekkel nem rendelkezők gerjesztették a feszültséget, a visszhangja mégis óriási volt. Természetesen távolról közutálat tárgya lettem, és a pánikolók elkezdtek házalni a főnökömnél, hogy vezessünk be egy olyan szabályt, hogy a különböző szinteken dolgozóknak tilos legyen érintkezniük egymással. (Ez mondanom sem kell, hogy kivitelezhetetlen)
Ezek után nem csodálom, ha a legtöbben letagadják, hogy mi a bajuk, hogy nem mennek el teszteltetni magukat, és pláne nem vallják be, ha kapcsolatba kerültek COVID pozitív személlyel.
Én úgy gondolom, hogyabban, hogy ilyesmi előfordulhat, hatalmas szerepe van a különféle médiaorgánumoknak, akik az első perctől kezdve agresszívan és rendkívül hatékonyan gerjesztették a pánikot, és tartják fenn azóta is. Az idei évben nagyot zuhant a szememben az újságírás, mint szakma, és az újságírók többsége, akik hosszan és kélyesen dagonyáztak (és dagonyáznak a mai napig) a hétköznapi emberek félelmeiben. Hogy csak egy példát említsek, a minap szembejött velem egy cikk, hogy akár öt éven belül jöhet egy újabb járvány.
Ezt most tényleg kell? Tényleg nyomasztani kell ilyen címekkel az amúgy is elég depresszív közhangulatot?
Tisztázzunk egy fontos dolgot. Igen, valóban van átlagosan 5 évente egy kisebb, és 10 évente egy nagyobb, fertőző járványos megbetegedés, aminek kihatása van a világra. De ne feledjük, hány ilyen volt az utóbbi két évtizedben: H1N1, ebola, zika-vírus, MERS, sertésinfluenza, madárinfluenza, vagy akár a SARS, a Covid 19 kistesója, hogy csak néhány példát említsek.
Éreztünk ezekből bármit? Az utazási irodák, a járványügyi szakemberek, illetve az állattenyésztéssel foglalkozó szakemberek a H5N1, illetve a madárinfluenza esetén természetesen igen. A gazdasági következmények sem voltak elhanyagolhatóak - a zika vírus költségei például 3,5 milliárd dollárra rúgtak 2016-ban . De olyan mértékű teljes megbénulást, mint a COVID-19 esetén tapasztaltunk, valószínűleg nem fognak okozni járványok, már csak azért sem, mert biztos vagyok benne, hogy a járványügy és a prevenció fontossága, szabályozásai nagyon felértékelődnek, és sok ponton szigorodnak majd a COVID elmúltával. Ennek örömére mindenki tehetne egy szívességet avval, hogy igyekszik a tényekre hagyatkozni, és nem generálni feleslegesen a feszültséget.
