Szerkesztőségünk egyik tagja beszámol a Covid "élményeiről". A Covid-naplóban betekintést nyerhettek, hogy milyen hatással van a vírus valakire, aki hála égnek kórházi ellátásra nem szorult.

Múlnak a hetek, és egyre másra nőnek ki a semmiből Facebookon a tuti tippek, hogy most éppen mi az ami védelmet nyújt a COVID ellen. Az egyik nagy kedvencemet celebek is előszeretettel osztják meg, és csupa hasznosnak látszó infó van benne, úgy mint: egyél egészséges ételeket, sportolj...stb, és akkor majd az erős immunrendszered jól kivédi.

A nagy lószart védi!

Heti háromszor sportolok, lassan egy éve. Két hónapja dietetikus által összeállított módon eszem, bár előtte sem volt jellemző hogy egyoldalúan étkeznék. Nem dohányzom és nem is iszom. Fiatal vagyok és erős, és olyan mennyiségű COVID-19 jutott a szervezetembe (egyébként minden valószínűség szerint edzés közben), ami bizony megbetegített.

Nem, nem kerültem kórházba, még csak a mentőket sem kellett rám hívni, mert annyira rosszul lettem volna... de így is az eddigi felnőtt életem messze legborzalmasabb betegsége volt, fizikailag és lelkileg egyaránt.

Hogy kezdődött?

Nem úgy, ahogy várná az ember.
Mivel elég extrovertált vagyok, természetesen 48 órával a tünetek megjelenése előtt már túl voltam egy nagymamalátogatáson, meg egy házibulin is. Először azt hittem, azért vagyok fáradt, mert előző nap sokáig voltam a buliban, aztán estére hőemelkedésem lett, meg némi enterális tünet, ami miatt persze hogy nem gyanakodtam semmi extrára, de a biztonság kedvéért szóltam a főnökömnek, hogy másnap nem megyek.
Reggelre megtudtam, mi a magyarok istene, a 39 fokos láz már nem annak az enyhe gyomorrontásnak tűnt, mint előző este. Elképesztően fáradtnak és gyengének éreztem magam. Ekkor még reménykedtem benne, hogy 1-2 napnál nem fog ez tovább tartani.
Naná hogy tévedtem...