Kicsit megkésve reagálok erre a dologra, hogy miért vagyok lemaradva, arról Instagrammon olvashattok.

Ma ismét azzal kellett szembesülnöm, hogy bizonyos médiumok teljesen kiforgatták a szavaimat és kattintásért, aktivitás növelésért a karakterem, személyem ellen ugrasztottàk az embereket! Aljas karaktergyilkolás zajlik bizonyos oldalakon... kihasználva ezzel minden olyan embert, akik bizonytalanok, frusztráltak, elveszettek... ÉN SENKIT NEM RÚGATTAM KI A MUNKAHELYÉRŐL! 

- A nyugalom megzavarására alkalmas Tóth Gabi Facebook oldalán olvasható ez.

Mellé csatolta is az interjúról a screenshotot, ami kicsit ellent mond a saját szavainak. Vagy itt hazudik, vagy az interjúban.

Most tekintsünk el egy kicsit Gabitól... Áh, kiírom a teljes nevét! Tekintsünk el egy kicsit Tóth Gábortól, tekintsünk el attól, hogy mennyire tehetségtelen, mennyire jellemtelen, mennyire jellegtelen, hogy leginkább csak sírni tud. Foglalkozzunk azzal a bizonyos kommenttel, aminek leginkább azért lett ekkora visszhangja, mert Tóth Gabi

Abban egyetértek Gabival, hogy ennek a kommentnek, ilyen formában nincs létjogosultsága. Az a szerencsétlen gyerek nem tehet arról, hogy hova születik és ezért őt nem is illik bántani. Viszont, ami érdekesebb, hogy a mi Gabink utána ment, jelezte a főnökének a helyzetet, aki ezért kirúgta. Sajnos a munkáltató megteheti és eldöntheti, hogy hajlandó-e egy ilyen emberrel kollaborálni. De! Ha most picit belegondolunk, hogy ez hova fajulhat, akkor az már nem olyan fényes. Ez alapján bárkit kirúghatnak, mert Facebook-ra kiírja, hogy a Fradi egy csicska csapat. A főnöknek nem tetszik, mert Fradista, hopp egy munkahely. Egy vélemény, egy poszt, egy rossz kívánság, egy szidás...stb nem fogja befolyásolni a munka minőségét. Megkérdezték tőlem, hogy ha van két festő, akik ugyanolyan minőségű munkát produkálnak, de az egyik a neten azt kívánja, hogy valaki gyereke halva szülessen meg, akkor melyiket választanám? Hát tudjátok mit?! Leszarom, mert engem az érdekel, hogy a munka meg legyen. Az, hogy mit csinál a neten, ahhoz nekem semmi közöm.

Fogalmam sincs, hogy miért hiszik azt sokan, hogy joguk van beleszólni az alkalmazott magánéletébe, miért várják el, hogy akkor is a munkahelyi, etikai kódex szerint éljenek, de ez kezd egyre zavaróbb lenni.

Egy saját sztori:

Nagyon anno egy McDonald's-ben dolgoztam. A lányom első születésnapjára (decemberi gyerek, ez később fontos lesz), már fél évvel korábban kértem szabadnapot, amit nem kaptam meg. Facebook-ra kiírtam dühömben, hogy "Nagyon köszönöm mindenkinek, aki miatt ma nem lehetek ott a lányom első születésnapján. Remélem ti is így jártok majd.". Ennyit. Se többet, se kevesebbet. Hozzáteszem, nem volt bejelölve az adatlapomon, hogy hol dolgozom, nem neveztem meg a posztban sem helyet, sem embereket. Majd a főnököm 5 perccel később fenyegető hangnemben közölte, hogy "Én átgondolnám a helyedben, hogy kint hagyom-e.". Átgondoltam és kint hagytam, csak kiegészítettem az EU szólásszabadságról szóló határozatával. Másnap a szőnyeg szélén álltam, mert fegyelmit indítottak ellenem, ahol még azt is számon kérték rajtam, hogy én a SZABADNAPOMON mit csinálok, avagy mit nem csinálok. Azt, hogy azon a bizonyos szabadnapomon mit csináltam, nem részletezném. Egyébként az étteremvezető helyettes volt az egyetlen, aki kiállt mellettem és elküldte a vezetőséget melegebb helyekre, mert ez volt a hála, azért mert soha nem kértem semmit, soha nem panaszkodtam, ha bent kellett maradni éjjel, mert nem végeztünk a takarítással (és ezt nyílván nem fizették ki túlórában), hogy bármikor gond volt és felhívtak, bementem. De sajnos ez a kiállás sem tudta megmenteni a munkámat, viszont hála égnek, őt nem rúgták ki ezért.

Hogy ne csak a rosszat mondjam, hála égnek több olyan felettesem/főnököm volt az évek során, akikkel a mai napig baráti viszonyt ápolok, és akik mindig segítettek, támogattak, megvédtek.

Itt egy olvasóm sztorija:

Egy áruházláncnál dolgozom kasszásként. Egy időben bevett szokás volt, hogy mi csajok összeültünk a szabadidőnkben otthon, megittumk egy-két italt, kiengedtük a gőzt, sztorizgattunk. Erről általában kerültek ki képek a netre, de semmi olyan. Nem az látszott egyiken sem, hogy vedelünk, takony részegek vagyunk, hanem teljesen konszolidált, közös képek, ahol jó kedvűen mosolygunk. Egyik ilyen után a felettesünk közölte velünk, hogy >>Be lehet fejezni ezeket a csoportosulásokat. Akinek nem tetszik, az nyugodtan felmondhat.<<

Ismét csak azt a kérdést teszem fel, hogy van-e köze hozzá a munkáltatónak?! Nincs! Semmi köze nincs hozzá! Elegem van abból, hogy a multik kényszeresen "nyomoznak" az alkalmazottaik után, és ha az nem tartja be munkaidőn kívül is az etikai szabályzatot, akkor fenyegetve van, rosszabb esetben kirúgva! Elegem van abból, hogy a munkáltatók sok esetben két lábbal tiporják a munka törvénykönyvét, nem tartják tiszteletben az ember magánvéleményét, magánéletét! Elegem van abból, hogy erre semmilyen szabályozás nincsen, hogy ez bizonytalanságot szül! Elegem van abból, hogy nagyon sok helyen jobbágynak sincs nézve az alkalmazot! Elegem van abból, hogy a munkáltatók (nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem mindegyik) kis királyként próbálják irányítani az munkavállalót!

Elegem van az egészből...