Novák Katalin robbantotta a hazai internet világát, amikor Eric Cartman-nek hitte magát.

Egy olvasóm levélben keresett meg egy rövid írással, amivel reagálni kíván Novák kijelentéseire. Változtatás nélkül közlöm, anonimitást biztosítva.

A jelenlegi tudásommal és tapasztalatommal merem állítani, hogy nem szeretnék gyermeket szülni és nevelni sem. Ennek a döntésnek a párom is részese , mert Ő abszolút semmilyen körülmények között nem akar gyermeket és nem is szereti a gyerekeket.

Én szeretem a gyerekeket, a családomban is van két kisgyermek. Évi szinten olyan 4 alkalommal találkozom velük és akkor 2-3 napot együtt töltünk. Számomra ez elegendő és jól is esik.

Viszont volt az életem során közel 7 évig, viszonylag szorosabb kötelék is egy fiúgyermek személyében a volt férjem által. Szerettem a kisfiút nagyon és Ő is engem. Mindig Őt helyeztük előtérbe, mert mindenki számára ez volt a legfontosabb. Így tartom helyesnek a mai napig is. A volt férjemmel az 5. év után terveztünk közös gyermeket vállalni ,de ’szerencsére’ nem jött össze. Azért írom, hogy szerencsére, mert egy válásnál az már sokkal sokkal komplikáltabb lett volna és az is lehet, hogy amiatt nem is váltunk volna el, ami nagy hibának számított volna. Nem ragaszkodtunk görcsösen akkor sem ahhoz , hogy minden körülmények között legyen gyerekünk. Ha összejött volna normál úton akkor ok, ha nem akkor nem. Ebben mindketten egyetértettünk.

Visszatérve a jelenlegi életemre és arra amit az évek során láttam , halottam ,észleltem..

Úgy gondolom, hogy ha valaki arra adja a fejét, hogy gyermeket szeretne akkor az egy hatalmas felellőség és energiabevitelt igénylő életreszóló döntés lesz a részéről.

Ez számomra elég ilyesztően hangzik és én nem szeretném kitenni magam ennek ,sem a testem sem pedig az életem. Minden elismerésem azoknak a szülőknek akik valóban úgy nevelik a gyerekeiket ahogyan azt kell! Minden szeretettel és minden tudásukkal ,minden egyes percükkel az életükben a gyermekeikre is gondolva hoznak döntéseket az életük során.

Szerintem az egyik legnehezebb ’szakma’ a szűlőség. 

Persze lehet úgyis gyereket vállalni, hogy összehozzuk aztán majd felnő valahogy , adunk neki enni néha hátba veregetjük, néha amikor épp ráérünk adunk egy kis útbaigazítást neki, de van aki még ennyit sem tesz meg hanem magára hagyja. Ahogy én látom sajnos ebből van több.

A tudatosság apró szikrája nem mutatkozik meg egy egy emberben, nem hogy az a tény, hogy képes felnevelni egy kisembert. Aki egyszer majd önálló lesz és a saját lábán kell élnie az életét.

Mindegy is , nem akarok ítélkezni mert azt a legkönyebb.

Én nem érzem magam késznek erre a feladatra csupán csak ennyi, az ösztöneim pedig már nem ezt súgják. 

Viszont nekem befolyással bírnak az életemre és a személyiség alakulásomra a párjaim.

3,5 éve vagyok kapcsolatban a jelenegi élettársammal akit már említettem, hogy nem szeretne gyereket vállalni. Természetesen megerősíti bennem is ezt vonalat. Sokan mondják, hogy csak miatta nem akarok én sem és ezt megfogom bánni. Nem érzem így , nem gondolom hogy igazuk van.

Viszont az a tény ahogy eddig megismertem saját magam azt támasztja alá, hogy alkalmazkodó típus vagyok. De ettől függetlenül hallgatok a saját belső hangomra és ha az egyezik azzal amit érzek,látok akkor remekül tudok azonosulni vele. 

Nem szeretek belemenni feltételezésekbe, de tegyük fel ha olyan párom lenne akinek a gyerekvállalás lenne az élete célja és mindent megtenne ez érdekében, akkor előfordulhat , hogy meg tudna győzni és megpróbálnám vele ezt összehozni, de akkor sem minden áron. A természet ellen nem harcolnék. Még akkor előbb fogadnék örökbe, ha nem lenne más módja.

De én a gyerek nélkül is eltudom képzelni az életemet és nem érzem azt, hogy megunnám így a létezést. Annyi minden van a világban amiről még csak nem is hallottam és annyi könyv amit még nem olvastam és annyi tudás amit még korántsem szereztem meg. Nem azt mondom, hogy egy gyerek melett nem lehet ilyesfajta ’drogokra’ szert tenni, mert az hazugság. Van olyan ember aki képes rá és több szerepben is remekül teljesít. 

De itt most rólam van szó és én nem lennék erre képes. Azt is megkaptam már, hogy önző vagyok.

Nem feltétlen szállnék vitába ezzel kapcsolatban, mert lehet hogy igazuk van. 

De senki nem kényszerít a fejemhez puskát, hogy nekem mindenképpen az a dolgom , hogy szüljek.

Így a választási jogomat érvényesítve jelenleg úgy döntök, hogy nem vállalok gyermeket.