Beszéljünk kicsit a cenzúráról, annak fontosságáról és a körülötte kialakult képmutatásról.
A cenzúráról és annak fontosságáról
Ha hiszitek, ha nem, én nagyon is fontosnak tartom a cenzúrázást, egy bizonyos szintig. Fontosnak tartom, hogy a rengeteg áltudományos oldalt, az oltásellenes megnyilvánulásokat, a gyűlöletkeltő, kirekesztő tartalmakat cenzúrázzák, mert ezek károsak. Káros az, aki tagadja a Covid-2K19 létezését, vagy veszélyességét. Káros az, aki az embereket az oltások ellen hergeli (szerencsére a Facebook elkezdett keményebben fellépni velük szemben, majd mehetnek a magyar koppintásra). Káros az, aki eléri, hogy emberek törjenek be a Capitolium-ba, más emberek akasztását követelve. Ezek mind kibaszott káros tartalmak, amiket cenzúrázni KELL. Abban igazuk van a jobboldaliaknak, hogy egy határt meg kell húzni. Nem tartom helyesnek azt, ahogy a Facebook algoritmus működik, mert nem a kontextust figyeli, hanem a feketelistás szavakat. Ha valaki azt írja, hogy „A néger nem rasszista szó! Rasszista a bantu, gyökér, nigger, negro, feka!”, akkor az algoritmus nem az egész szöveget fogja nézni és már repül is a harminc nap pihi. Mellesleg én most azért vagyok harminc napig pihin, mert azt mertem írni egy kommentbe, hogy „Te kommunista disznó XD”. Ez pedig az alapelvek szerint kimeríti a zaklatás/megfélemlítés témakört, amiben szerintem nem sok igazság van.
Meg kell tudni húzni a határt a jobboldalon és a baloldalon is ennek tekintetében, mert azzal semmit nem ér el senki, ha mindent tiltanak folyamatosan. Akkor csak a hiszti fog menni. És nem… Nem értek egyet a politikai cenzúrával sem, amit a techcégek olyan nagyon szeretnek csinálni. Az pedig külön felháborít, hogy a döntés az esetek 99%-ában nem érdemes kifogásolni a döntést, mert ugyanarra az eredményre fog jutni az algoritmus. Értem én, hogy ez kell, mert ennyi felhasználót képtelenség kordában tartani emberekkel, de legalább, amikor kifogásolja valaki a döntést, akkor egy valódi személy vizsgálja meg az ügyet és ne egy rohadt algoritmus.
És itt eljutottunk a képmutatásig
Eddig minden tiltásomat jobboldaliak okozták. Nem haragszom rájuk, mert minek? Nem habzószájjal üvöltöztem. Egyszerűen csak hiába tagadja a Facebook, nem élőemberek vizsgálják a jelentéseket, ami abból is látszik, hogy ami a KÖZÖSSÉGIALAPELVEK szerint sem minősül zaklatásnak/megfélemlítésnek, azt annak minősíti, de amit gyűlölet keltesnek titulál maga a vállalat is, azt leszarja. De a valódi képmutatás nem ez, hanem az, amikor valaki fel van háborodva a cenzúrán és a tiltásokon és mit csinál?! Na mit csinál?! A legmocskosabb Rákosi korszakot idéző módon rohan a nagyobbhoz jelentgetni, hogy „Brühühü! Azt mondta rám a csúnya bácsi, hogy kommunista vagyok, pedig nem is”. Mint valami kibaszott öt éves, akinek az oviban nem tudják helyesen kiejteni a nevét és zavarja. Ez egyébként főleg a jobboldalon megfigyelhető, hogy ilyeneket csinálnak és imádják nyíltan hangoztatni, hogy „Aki nincs velünk, az ellenünk van”, ismét a legmocskosabb Rákosi korszakot idézve. Mi ez, ha nem valódi, képmutatás?! Mi ez, ha nem aljas, alávaló, hitvány és kommunista hozzáállás?! Mi ez, ha nem annak a sárba tiprása, elárulása, ami ellen elviekben harcolnak?!
Nézzen jó mélyen magába mindenki, aki felmer szólalni a cenzúrával szemben, de ő maga idézi elő és utána mélyedjen el a kibaszott kussban, mert undorító ez a fajta hozzáállás!
