A közösségi oldalak csodálatos helyek. Tarthatom a kapcsolatot a barátaimmal, követhetem a kedvenc újságaimnak az oldalait, csoportokban ismerhetek meg új embereket, leírhatom a gondolataimat és a lista végtelen, hogy mi mindent tehetek még meg. De van ennek egy árny oldala…
Habár még mindig az a legnagyobb szégyen sokak szerint, ha valaki szegény, mert a szegénységnél rosszabb nincs. A sokak alatt azokat az embereket értem, akik nem kemény munkával érték el a céljaikat, hanem a könnyebbik utat választották. Ők azok, akik a vagyonukkal, a menőnek hitt telefonjukkal/kocsijukkal vagánykodnak, akik verik a farkukat arra, hogy milyen pólót vettek éppen valamelyik fast fashion boltban indokolatlan magas áron. Miattuk érzi azt rengeteg, valóban szegény ember, hogy a helyzetük szégyellni való. Illetve itt még közre játszik a reflektor hatás is, ami annyit tesz, hogy túl becsüli valaki, hogy vajon mit gondolhat róla a másik ember. Vajon mit gondolhat a kasszás, amikor kiderül, hogy nincs elég pénze a vásárlónak, hogy minden megvásárolt terméket ki tudjon fizetni, ezért néhányat nem kér? Mit gondolhatnak a sorban álló emberek? Ilyenkor kezd kiütni a szégyenérzet, holott ezen semmi szégyellni való nincsen. A másik oldala ennek az, aki a munkájával ért el valamit, azzal a sok-sok évnyi munkával, és amikor felnéz x év után, akkor az látja, hogy sikerült neki. De akkor sem a pénzére, hanem a belefektetett energiára, időre, munkára, áldozatokra lesz büszke.
„Már megint miről beszél az Ellenvélemény?! Hát rendszeresen aláz porig másokat a cikkjeiben, Instán! Hát mekkora képmutató köcsög! Meg amúgyis! Minek írta le ezt a sok szart, ha a bevezetőben a közösségi oldalakról dumált?!”. Tisztázzuk: Valóban kiveszem a részemet ebben, de én olyan embereket kritizálok, akiket károsnak tartok a közéletben, vagy csak simán nulla teljesítmény mellet lett celeb és erre kurva nagy az arc. Igen… Ez mindig is a szubjektív véleményemről szólt.
A Facebook-on már konkrétan mindenre van csoport. „Nem basztam kecskével csoport”; kaják fenyegető aurával; idős emberek szexuális aurával; ciki, privát beszélgetések…stb. A lap esetben viccesnek tartom, amikor valaki kiposztol egy normálisan kitakart (név, arc) képet, valami teljesen vállalhatatlan kommentről. De amikor ezeknek a csoportoknak az adminisztrátorai/moderátorai kiengedik úgy, hogy nincs rendesen kitakarva, akkor az már nettó megszégyenítés. Itt már nem csak azok ketten fognak tudni róla, aki írta a kommentet/üzenetet és a posztoló, hanem azok is, akik látják. Tizen éves influencerek véleménye mérvadó a like és feliratkozó számok miatt, ezek döntik el, hogy ki képvisel színvonalat és ki az, akinek létjogosultsága sincsen. Reakció videókban alázzák porig egymást a vlogger, hogy nézettséget és kattintást generáljanak. Szponzorok támogatnak teljesítmény nélküli embereket, akik a lelküket is eladnák egy szelet csokiért.
Homofóbok aláznak LMBTQ+ embereket, kormánypártiak ellenzékieket, ellenzékiek kormánypártiakat, férfiak nőket, nők férfiakat. Lelkileg sérült embereket taszítanak még mélyebbre. Régen is éltek meg az emberek legendásan hülye korszakot, de azt senki nem töltötte fel a netre, senkire nem ragadt rá 10 év múlva is! Ideje lenne visszahozni a divatba a társadalmi felelősségvállalást, mások felemelését, a toleranciát, a segítségnyújtást!
Ha a patkányok törődnek a sajtájaikkal, mi miért nem?
- Antifaces