A Leet online magazin hozta le a cikket, mi szerint egy srác fejbe lőtte magát, miután apja egy PUBG meccs közben vette el tőle a telefont.

Sajnálatos esemény és a Facebok-on a poszt alatti komentszekció gyakorlatilag felrobbant. Mindenki hibáztat mindenkit. A családot, a srácot, a szar nevelést, de egy valamit senki. A kiadót.

A Boston Legal – Jogi Játszmák című sorozatban volt egy ezzel a témával kapcsolatos rész, melyben az anyuka perelte a kiadót, amiért fia két napon keresztül játszott, nem evett, nem ivott eleget, nem aludt gyakorlatilag, majd szívrohamban meghalt. Anyja nem tudta ezt megakadályozni, mert annak érdekében, hogy eltartsa a gyereket, két helyen dolgozott. A kiadó teljesen tisztában volt azzal, hogy mekkora függőséget okoz a játéka, de nem foglalkozott vele, mert alávaló módon a profitra koncentrált.

És tudjátok mit? Ez a manapság divatos Battle Royal játékok lényege is. Bekerültök 100-an (vagy kevesebben) egy csatamezőre, és aki meghal, az kiesett. Nem vagy elég jó? Hát akkor gyakorolj! Így sem?! Akkor tessék, itt vannak fegyverek és skinek, amiktől jobb leszel, de ezek igazi pénzbe kerülnek! Nem? Ezek után sem?! Akkor játssz még, hogy jobb lehess, te szerencsétlen pancser!

A multiplayer és a Battle Royal (főleg az utóbbi) pontosan erről szól. Az önérzetre és az egora hatnak, hogy minél többet játszanak vele, minél többet költsenek benne és minél nagyobb profitot termeljen. A streamerek pedig büszkén vállalják, hogy mennyire királyok ezek a játékok, mennyire jó velük játszani.

A legalávalóbb, leghitványabb, legaljasabb marketng húzás, amit a Marvel óta láttam és legális a dolog. Undorító, semmirekellő fejlesztők és kiadók, akiket csak a profit érdekel, de a minőség sok esetben csak másodlagos. A PUBG esetében a játékban lévő bugoknál, csak az ehhez hasonló játék több. Pl., Call of Duty: Warzone, Fortnite, Realm Royal.

Az öngyilkos incidenseknél pedig sokkal rosszabb az, amikor valakinek szabályosan elvonási tünetei vannak a játék hiánytól. Rengeteg ilyen videót látni a YouTube-on, főleg, amikor az Epic a Fortnite második évadja előtt leállította a játékot pár napra. Gyerekek törték szét a gépüket, őrjöngtek, mint a heroin függő, aki nem jutott hozzá a napi adagjához. De van ennél is rosszabb. Amikor lassan, de biztosan szippant be a játék, a teljes szociális életedet lerombolva és szépen, lassan azt veszed észre, hogy már csak az van neked és az online haverok. De akkor már késő, mert vagy egy vézna gyökér leszel, aki nem tud szabadulni, vagy egy elhízott gyökér, aki nem tud szabadulni. A kiadók undorító módon próbálják függővé tenni a célközönséget.

Tudjátok mit?! Lehet megkövezni, de én sokkal jobban szeretek egy erős sztorival rendelkező, egyszemélyes játékot, mint a jelenlegi piacon kapható és népszerű hulladékokat. Lehet bárkit szidni, lehet bárkire mutogatni, de ne felejtsük el, hogy a kiadóknak nagyon nagy a felelősségük a függőség kialakulásában.