Amióta van net mindenhol, azóta mindenki tartalmat oszt meg a másikkal, mindenki a saját bulvárját csinálja és a falusi Marika néni, Bivalybasznádalsófelsőkülsőbelsőről úgy meséli el az élete minden szegmensét, mintha bárkit is érdekelne és mindezt botrányos helyesírással. És megjelennek ők…

A net legidegesítőbb lényei a nyelvtannácik. Ezek azok az emberek, akik leszarják a tartalmat, leszarják, hogy kik írták, a lényeg, hogy beleköthessenek a formába. Elvégre, ha a tartalommal nem tudsz mit kezdeni, nincsenek érveid ellene, akkor a formába kell belekötni. És ez teljesen független attól, hogy valaki nem tud írni, vagy csak egy-két elütése van az illetőnek. a Lényeg, hogy oda lehessen fröcsögni azt, hogy mennyire hitványan tud írni. Konkrétan tartalmilag nem áll valami stabil lábakon a világnézete. Konkrétan a mi védelmében hívja segítségül a hogyant. Arról van szó, hogy pontosan értjük, hogy mit mond a posztoló, de nem akarjuk érteni ennek általában tartalmi oka van, és mivel azt nem tudjuk megvédeni, ezért rácsúszunk a nyelvhelyességre.

De mi is a nyelv lényege? A Tartalom átadása. Megszólni valakit apróbb hibák miatt, olyan mintha a beszédhiba miatt szólná meg valakit. Ha tartalom érthető és átmegy, nem minden második szó van rosszul leírva (pl, muszáj helyett muszály és hasonlók), akkor nincs semmi probléma vele. Nyílván vannak, akik kényszeresen figyelnek az ilyen dolgokra, de ismerek rengeteg olyan embert, akik magas intellektussal rendelkeznek, mégsem figyelnek erre ennyire, mert számukra is a tartalom a lényeg.

Ti, nyelvtannácik olyan hitvány alakok vagytok, annyira kártékonyak, hogy arra szavak nincsenek. Kicsit úgy érzem ilyenkor, mintha azzal foglalkoznék, hogy az Index milyen helyesírási hibákat vét és akkor még véletlenül sem fog átjönni a progresszív tartalom.

Mellesleg, ha ennyire jól megy a leírt szöveg kijavítása, miért nem vagyok nyelvtantanárok?