A viccek mindig valaki kárára készülnek, vagy éppen kritizál valamit.

Mielőtt belemennék, hogy miért nem készülnek jó vígjátékok egy ideje, reagálnék arra, amit minden nap megkapok, minden bejegyzésem kapcsán. „Undorító a stílsod”. Lehet, sőt biztos, hogy szélsőséges a stílusom, de nem azt kell nézni, hanem a tartalmat. Arról nem is beszélve, hogy én nem cenzúrázom a kommentszekciómat. Mondjuk válaszolni sem szoktam sem a negatívra, sem a pozitívra, de elolvasom mindet. Most hogy ezt tisztáztuk, ugorhatunk az eredeti témára.

A liberalizmus tehet arról, hogy nem készülnek jó vígjátékok, mivel ezek a filmek mindig valakinek a kárára készülnek, vagy egy társadalmi réteget tesz nevetségessé. Az Austin Powers filmek tele vannak szexista, hímsoviniszta, rasszista viccekkel, amiken akkoriban nagyon jókat lehetett nevetni, de ma már nem, mert valaki sértve érezné magát és menne a bíróságra. Maga Mike Myers is elismerte, hogy hatalmas kihívást jelentene egy negyedik rész:

Bár Myers elismerte, hogy az első három rész írása is emberpróbáló feladat volt, de az, hogy 2018-at írunk, tovább bonyolíthatja a helyzetet, hisz az utolsó, még 2002-ben debütált felvonás óta nagyot változott a világ, nem feltétlenül öregedtek jól a korábbi epizódok - rengeteg olyan szexista/rasszista-poént tartalmaznak ugyanis, amelyek manapság már nem állnák meg a helyüket a mozivásznon. Magyarán egy teljesen más közönségnek kellene szólnia az új filmnek.

- írja az IGN.

Az Egy rém rendes család is tele volt politikailag inkorrekt viccekkel, ahogy a Shop Stop, Jay és Néma Bob filmek is, mégis kultikonok lettek. Nem rég cenzúrázták a Waczak Szállót is, mert nem volt elég PC. Az Elfújta a Szélt is rasszistának ítélték. A lista végtelen, de minek folytassam? Ha valaki kicsit gondolkodik, akkor fog még eszébe jutni.

Mindez a liberalizmusnak köszönhető és a minden évben kiadott (Orwell-i) új „Mit mondhatok?” szótárnak, ami mindig egyre rövidebb lesz.

Egyszer már írtam a működési elvükről, de most ismét előveszem és bemásolom ide egy cikkemből:
Ha fölmerül akár csak az általánosítás lehetősége, az már általánosítás. Ha általánosítás, akkor az negatív sztereotípia. Ha negatív sztereotípia, akkor akkor az rasszizmus, szexizmus, kirekesztés. Ha rasszizmus, szexizmus, kirekesztés, akkor fasizmus/nácizmus. Tehát a rossz szóból koncentrációs tábor. Ez az asszociációs lánc. Ha negatívan kell beszélni valakiről, akkor nem szabad általánosítani, de ha a kiszemelt csoportról pozitívan kell nyilatkozni, akkor lehet általánosítani. Ezek egyébként már rég értelmüket veszítették a 20. század vége óta, mert gyakorlatilag azok a rasszisták, kirekesztőek, fasiszták, akiket a "szalon", az elit annak mond, nem az aki tényleg az. Ezek a szavak is frázisok lettek, mint a "Megérett a világ a pusztulásra", vagy a "Dugnám". Jelentésüket veszítették. És tudjátok miért? Mert a vita alól akarják saját magukat mentesíteni, ezzel kirekesztve téged. Pontosan azt teszik, ami ellen elvileg harcolnak. Ha pedig mégis vitába szállna valakivel, akkor jön a mindent elsöprő érv, amivel gyakorlatilag eljátssza a galambot, aki sakkozás közben a táblára szarik, felborítja a bábukat és közben örül, mint majom a farkának, hogy nyert.

"Ha nem értesz velem egyet, akkor rasszista/kirekesztő/gyűlölet keltő/fasiszta/ezeknek a végtelen permutációja vagy. Ha pedig ezek közül bármelyik vagy, akkor nem vagy velünk. Aki pedig nincs velünk, az ellenünk van"

Félreértés ne essék, nincs bajom azzal, ha valaki harcol a jogaiért, sőt kifejezetten feministának tartom magam, mert egy nő igenis rendelkezzen ugyanannyi joggal, mint egy férfi. Igenis merjük kimondani, ha bántalmaznak, de ez a fajta fanatizmus már visszataszító, undorító. És ez nem csak a aloldalra vonatkozik, hanem gyakorlatilag mindenre. A fanatizmus mindenben visszataszító és veszélyes tud lenni.