Az Ellenvélemény történetében először, két szerkesztői véleményt mutatunk be Radics Petiről és a gameplayről.

VD: Radics Peti napjaink egyik legnépszerűbb Youtuber humoristája. 2013-ban indult csatornája mára már 750.000 feliratkozóval és 538 videóval büszkélkedhet. Ezek 90%-a szinkronparódiákból áll, nagyon ritkán egy-egy vlog becsúszik, amiben elmondja személyes tapasztalatait egy adott témában. 750.000 feliratkozó nem kis teljesítmény, sokan csak álmodnak ilyen szintű ismertségről. Radics Peti a magyar Youtube meghatározó alakja lett. De hogyan? Mi teszi az ő tartalmát egyedivé? Erre kerestem álmatlan éjszakáimon a választ. Arra jutottam miután meghallgattam Puzsér Róbert (hivatásos ordibáló, publicista) véleményét, hogy Radics Peti organikus proletárkodása felemeli a magyar kisember unalmas mindennapjait. Radikális stílusú, ugyanakkor gyakran az ember bölcsességének mélységével megtoldott videói valódi őszinte élményt nyújtanak, melyek gyakran a szakadásig nevettetnek. Leghíresebb sorozatában, a Facebook idiótákban nem a hülyéken nevettet, hanem felhívja a figyelmet a káros hatásokra és figyelmezteti az embereket, hogy ne legyenek szellemi fogyatékosok, és hogy hogyan lehet felismerni, ha ilyesfajta viselkedést tapasztalsz magadon, és teszi mindezt humoros formában. De mi köze Radics Petinek a gaminghez? Sokan Radics Peti egysíkúnak tűnő tartalmát a videojátékozás szintjén kezelik, mert kit érdekel, ha valaki játszik? A játszás műfaja ugyanakkor a beszélgetős műsorok kulturális szintjén kezelhetők. Csakúgy, mint a TV-ben, a videojátékozás esetén is a játékos személye miatt (aki a műsorvezető szerepét tölti be) nézzük azt amit. A gamingben van azonban egy külön faktor is, amit vizsgálni kell: a felhasználók ugyanis szívesebben néznek egy profi játékost egy adott játékban, mint egy kezdőt vagy egy olyat, akinek nem karizmatikus a személyisége. A legsikeresebb streamerek ugyanis nemcsak profi játékosok, hanem karizmatikus személyiségek is, melynek köszönhetően hitelesebben és átélhetőbben tudják átadni a játékélményt.

Frank Casetti: Nem értek egyet szerkesztőtársammal. Radics Peti, aki „szinkron paródiákkal kezdte a pályafutását a YouTube-on teljes mértékben humortalan, a „szinkron paródiái” pedig ugyanarra a sémára épülnek. Szex, drogok, cigi, alkohol, vallás. Mindezek mellett indokolatlan módon káromkodik, ami nem hiszem, hogy a teljesen hitvány videók mellett viccesnek lehetne mondani. Majd jött az áttörés a Facebook Idióták és a Messenger Üzenetek sorozattal, amit én is kedvelek, de nem nevezhetjük valódi teljesítménynek, mert ezt egy majom is megcsinálja egy darab banánért. Bárki össze tud szedni egy rakás retardált, GYP-st a Facebook-on, majd kretén hangokon felolvasni a YouTube-on. Ez NEM teljesítmény. A Messenger üzeneteket szintén nem tekinthetjük annak, mert várható volt, hogy előbb-utóbb azokat is felteszi. A komolyabb hangvételű vióit viszont valamilyen szinten el tudom fogadni. Csak ne lenne ennyire idegesítő a hangja és a létezése…. Az egész ember gyakorlatilag indokolatlan káromkodásra, humortalan saját tartalomra, ellenben viszonylag humoros NEM SAJÁT tartalomra, prosztó példamutatásra építette fel a csatornáját. A 12 éves nézői ezeket tanulják el és nem fognak a tartalommal foglalkozni, ha azt látják, hogy „Höhö, de vicce! A Radics káromkodik! Höhö!”. Egyrészt, ezt eltanulva a társaságokban, az iskolában, otthon a szüleiknek is ezeket fogják mondani és a szülő nem tudja eltiltani a gyereket az ilyen tartalomtól, mert az úgyis megoldja, hogy nézhesse, másrészt, ha a szülők számon kérik, hogy „Kislányom/Kisfiam, megint nem voltál suliban, ha bent is vagy, háttal ülsz a tanárnak, kettes a bizonyítványod, akarsz is lenni valami, vagy csak egy kasszás?”, A gyerek pedig teljesen jogosan mondhatja, hogy „Itt a Radics Peti, nem csinál semmit, csak indokolatlanul káromkodik és megél belőle. Neked pedig egy szavad nem lehet, mert többet keres vele, mint te!”.

A gameplay, mint olyan pedig semmi más, csak a proliság kiszolgálása, VR Pistivel az élen, aki nagyon profin bemutatja a 13 éves nézőinek, hogy amikor valaki jobb nálad, igenis üvöltve káromkodjál! A gameplaynek vannak pozitív oldalai is viszont. Ha elakad valaki egy játékban, ott a gameplay. Titkos dolgokat akarsz megtalálni? Gameplay! Vissza akarsz nézni egy menő átvezetőt? Gameplay! El akarod dönteni, hogy egy játék mennyire nyerné el a tetszésedet? Game… Ncore. szedd le, próbáld ki, ha tetszik, VEDD MEG. Én is így szoktam. De elárasztva a platformokat gameplay videókkal már teljesen értelmetlen lett a dolog és vannak emberek, akik ezt is teljesítménynek tartják és fizetnek érte. Bizonyos helyzetekben elfogadhatónak tartom, de ez is csak azt mutatja, hogy nem kell komolyabb teljesítményt felmutatni, hogy megélhessen az ember. Ez pedig nagyon is káros dolog…