Olvasóm küldte nekem a következő történetet és megkért, hogy változtatás nélkül, a nevét elhallgatva publikáljam, illetve véleményezzem, aminek szívesen eleget is teszek.

Millióból egy, aki nem én vagyok

 

Most már azt mondom, hála istennek!

Láttam ugyan ellenpéldát a közvetlen környezetemben, ahol egy komplett családot hagyott el a pasi, aztán most készül feleségül venni a szeretőjét. Idáig még gondolatban sem merészkedtem el anno.. De kezdjük az elején.

Erőszakot követett el ellenem a tudtom nélkül. Fogalmam sem volt a hátsó szándékokról, amik odáig vezérelték, hogy teljesen behálózzon. Szokványos dolognak indult, ígéretek és fogadalmak nélkül. Az elején egy percig sem hitegettem magam azzal, hogy elhagyja a feleségét miattam. De bogarat ültetett a fülembe.. Időt kért. Nálam kezdett betelni a pohár, mert 4 hónap alatt szerelmes lettem, ő pedig nem eresztett.

Azt mondta, ha nem találkozunk, annál kisebb eséllyel fog a javamra dönteni. Újra és újra találkoztunk, először kávézóban, nálam (persze mindig szex lett a vége), aztán már csak eldugott helyeken, sötétedés után, ő hazafelé a munkából, csak egy fél órára. Majd ráfogja a dugóra.

Panaszkodtam neki, hogy ebből áll az egész, az ágyban kötünk ki, ha nálam vagyunk, de publikus helyre nem mehetünk, nehogy valamelyik ismerőse meglásson minket, így gyakorlatilag nem volt tartalmas az együttlét. Számára az volt, mert rávett arra, hogy gumi nélkül csináljuk, mert ő úgy is steril. Elszabadult a fantáziám, hogy ha majd együtt leszünk, ez egy olyan fajta szexuális szabadságot adhat, amiben eddig még nem volt részem. Gyerekellenes vagyok, ezért parázok a gumimentes szextől (gyógyszert nem szedhetek), de ő megnyugtatott, hogy nem lehet baj. A felesége szintén meddő, de ő persze annyira vágyik egy gyerekre és nem lehet neki...

Végül persze nem engem választott. Pontosan látta, mennyire boldog lehetne az oldalamon, de beijedt. Elmondta, hogy szereti a feleségét, annak ellenére, hogy évente kb. 2 alkalommal szexelnek, hogy örökké mogorva vele, hogy nincs intimitás, sem párbeszéd és sokszor táncolnak a szakadék szélén. Hónapokkal később telefonon beszéltünk, amikor bejelentette, hogy házat vesznek és rendbe hozták a kapcsolatukat. Képzelem mennyire, ha szerda éjjel 2kor még az utcán korzózik... Mégsem volt boldog.

Fél évvel később az éjszaka közepén hívott fel részegen, hogy miért tiltottam le. Nyilvánvalóan nem emlékezett a legutóbbi telefonbeszélgetésünkre, amikor - szintén részegen - bevallotta, hogy azért erőltette ezt a gumimentes dolgot, mert teherbe akart ejteni. Engem. Engem, akit a hideg kiráz egy gyerek gondolatától is, és inkább felkötné magát, minthogy megszülje. Őt megrémisztette ez a felfogás. Neki van egy egész százalék esélye arra, hogy gyereket csináljon, de ez a meddő asszonnyal nulla százalékra csökken.

Kérdeztem, hogy mégis mi volt ezzel a terve? Megszülöm és nekik adom, hogy éljenek boldogan? Megszülöm és elhagyja a feleségét? Kérdeztem azt is, hogy honnan gondolta azt, hogy bevallanám neki, ha terhes lennék tőle, hiszen nyilván elvetetném, és tudom, mennyire fájna neki. Azt mondta, nem volt terve. Majd alakul. Azt mondta, tudná, ha terhes lennék, és nem hagyná, hogy elvetessem. Inkább megölne. Ezt így, telefonban beközölte. Kényszerítene arra, hogy megszüljem, annyira nagyon vágyik rá.

Ez volt az a pont, ahol száműztem az életemből, mert nincs szükségem egy ilyen retardált szociopatára. A felesége a mai napig nem tudja, mi történt, bár párszor majdnem lebukott már. Utánam is voltak afférjai és valószínűleg lesznek is. Sajnálom az összes nőt, aki valaha az útjába kerül.

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mit írhatnék a sztorival kapcsolatban. Nyílván lesznek, akik kételkednek a hitelességében, de megnyugtatok mindenkit, hogy az olvasóm az igazat írta le, ismerem személyesen. De kérésére nevét az anonimitás, légmentesen záródó kupolája fedi.

Mielőtt bárki ítélkezne, hogy mennyire undorító dolog, hogy egy házas fickóval kezdett ki, szeretnék letisztázni valamit: egy megcsalásnak mindig oka van. Nekem majdnem minden párkapcsolatomnak úgy lett vége, hogy megcsaltak, mert a munkamániám miatt mindig fontosabb volt a munkám, mint a párom. Ok-okozat. Fogok egy másik cikkben azzal foglalkozni, hogy valaki miért tart szeretőt, de az inkább a saját tapasztalatom, azok alapján, amit mondtak nekem azok a nők, akik máshol kerestek boldogságot. Ez a történet számomra egy kiváló apropó, hogy kifejtsem a gyerekfanatizmusról a véleményemet.

Számomra teljesen felfoghatatlan ez az egész. Értem, hogy valakinek ez az életcélja, ettől lesz boldog, ettől fogja teljesnek érezni a tyúkszaros életét, de biztos, hogy ezt egy olyan nővel kell megpróbálni megvalósítani, aki egyébként tudatosan nem szeretne gyereket? Biztos, hogy bele kell rángatni ebbe a fanatizmusba egy ilyen nőt? Biztos, hogy ez volt a legjobb lehetőség, mint megoldás? Sajnos az ilyen embernek előbb, vagy utóbb össze is fog jönni az, amiért annyira megszállottan használ fel bárkit, szemrebbenés nélkül, nem foglalkozva azzal, hogy kinek az életét, vagy a lelki világát teszi tönkre, akár egy életre. És itt merül fel bennem is a kérdés: Talál valakit, akit sikerül teherbe ejtenie, aki meg is szüli a gyereket, utána mi lesz? Elrabolja és boldogan él a feleségével, vagy inkább közli vele, hogy mi a helyzet és tipli van? Sajnos egy ilyen ember csak azt látja, hogy mi a cél. És aki nincs hasznára, azt eldobja, mint egy használt zsebkendőt és megy a következő áldozatához, akit ugyanazzal a kedves, bájos modorával magához édesget, de amikor szegény nő kapcsol, hogy egy fanatikus szociopatával jött össze, akkor már késő, mert a bájos arc továbbra is fent marad. Továbbra is ugyanazokat a szépen csengő, üres ígéreteket ismételgeti, de mindeközben oldalról a polipcsápokkal elkapja az áldozatát és nem ereszti egészen addig, amíg az utolsó cseppig ki nem facsarja. Persze az olyan lehetőségek, mint az örökbefogadás talán túl egyértelmű lenne, ezért meg sem fordult a fejében, hiszen abban hol az izgalom, amit az okoz számára, hogy becserkészhetett valakit, akivel kénye-kedve szerint játszhat, de csak óvatosan, nehogy lebukjon az asszonynál.

De, mint minden éremnek, úgy ennek is két oldala van, elvégre tudjuk, hogy azok a nők, akik kisebb eséllyel eshetnek teherbe, nagyon sok mindenre képesek azért, hogy ez megváltozzon. Gyakorlatilag egy igazi win-win helyzetet teremtenek maguknak. A kisebbik rossz esetén (ha lehet így nevezni) sikerül kifogni egy tökéletes donort, aki elég hülye ahhoz, hogy ne vegye észre az átbaszást, ezért ATM-nek is lehet használni. Ez egy embert szívat meg nagyon keményen: a biológiai apát. A rosszabbik helyzet, amikor már teljes ignoranciába burkolózva,m és vastagon szarják le minden és mindenki sorsát. Azzal sem foglalkoznak, hogy az általuk donornak használt illető akarja-e az egészet, vagy nem. Elvégre neki nincs beleszólása, de ha lenne, sem nyomna sokat a latba, mert onnantól kezdve, hogy a teszt pozitív már nincs szükség a szolgálataira, amire kellett, azt teljesítette. Nem foglalkoznak azzal, hogy két ember életét teszik tönkre ezzel: a donorét, aki minimum 18 évig fizetheti a gyerektartást és látogathatja a gyerekét, akit nem is akart, csak egy alávaló, hitvány helyzetbe kényszerült bele, amiből nem tud szabadulni. A gyerek számára rosszabb esetben nem látogatja és a tartásdíjat is csak azért fizeti, mert teljesen lényegtelen, hogy eleget tesz ennek a kötelességének, avagy sem. A behajtó megoldja pillanatok alatt. Ezzel pedig a gyerek élete is meg van pecsételve. Egy gyerek, aki szinte biztos, hogy apa kép nélkül nő fel, aki nem érti, hogy mit követhetett el, milyen szörnyű bűne lehet, amiért ezt érdemelte, pedig ő valójában nem hibás. Valójában az anyja bűnének az árát fizeti meg kamatostul és ez hosszú-hosszú évekig, vagy több évtizedig megpecsételi az életét, a későbbi kapcsolatait, a szociális életét. Ha pedig szerencséje van, akkor kifog valakit, aki cseszegeti, hogy menjen el egy pszichológushoz. De ha el is megy, akkor az is nagyon sok ideig fog tartani, mire bármilyen eredményt elérnek. Az anyja pedig végig önelégülten veri a mellét, hogy ő mindent megtett, hogy ő a legjobb tudása szerint nevelte, rengeteg áldozatot hozva, de bezzeg az apja nem volt sehol.

Én úgy érzem, hogy mind férfiban, mind nőben az egyik leggyalázatosabb típus, aki ennyire megrögzötten gyereket akar, és eszébe nem jutna olyan megoldás, amivel nem tesz tönkre valakit, vagy valakiket, akár lelkileg, akár fizikailag. Így a végére azt tudom javasolni, hogy mindenki vonja le a megfelelő konzekvenciát.